Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


történetek,mesék

Cicás történetek

A szükség nagy úr.
(hihetetlen történetek cicáinkról)

Kázmér cica elsőszülött fia volt Cirminek, testvérek nélkül, egyedül jött a világra, rendkívül figyelemre méltó méretekkel: hatalmas volt, és állandóan éhes. Cirmi mindenre megtanította, rengeteget „beszélt” hozzá, végül igen impozáns kandúr vált belőle. Általában reggel munkába indulás előtt etettem meg, ötkor csörgött a vekker, akkor már mindig ott toporgott türelmetlenül reggelit követelve. Egyik reggel aztán nem csörgött az óra. El is aludtam és elkéstem. Nem értettem a dolgot, mi baja lehet az órának, az elemek jók, miért nem csörgött? Következő éjjel nagyon éberen aludtam, féltem, hogy megint nem hallom meg a csörgést. Öt óra tájban aztán halk kattanásra lettem figyelmes. Felnéztem, ott állt Kázmér, éppen akkor fordult el az óra felől. Tehát Kázmér cica miatt nem csörgött előző nap az óra. Kifigyelte, hogy reggelenként az órán lévő kis pöcök lenyomása után kelek fel, (annak, hogy közben az óra csörög is, úgy látszik nem tulajdonított jelentőséget) aztán türelmetlenségében úgy gondolta, hogy a gomb lenyomásával ő is fel tud kelteni. Hát, ez nem jött be neki, de utána már oda tettem az órát, ahol semmiképpen sem tudja elérni.

Csipike egy fiú cica maradt meg a következő alomból, a testvéreit sikerült elajándékozni. Fura hosszú lábaival, mintha mindig körömcipőben járna, de rettenetesen önérzetes cica volt. Mivel földszinten lakunk, nem kellett macskaalom, jóformán egész nap kint járkált, így ott végezte el a dolgát. Néha láttuk is, amint a fenyőfák alatt gondosan eltemeti produktumát. Egyik télen hirtelen esett le a hó, reggelre teljesen befújta az ablakot, a párkányon vagy húsz centis réteg tornyosodott. Csipike néha nekirugaszkodott, de csak nem tudta rászánni magát, hogy kimenjen a nagy hóba. Napközben aztán feltűnt, hogy bármerre járok a lakásban, állandóan jön utánam, mintha csak a sarkamhoz lenne ragasztva. Előbb-utóbb sort kellett kerítenem a mellékhelységre is. Dolgom végeztével kifelé menet feltűnt, hogy most nincs a macska a nyomomban. Visszanéztem, hát ott állt a WC ülőkén és javában végezte a dolgát, de olyan ügyesen, hogy egy csepp sem került az ülőkére. Dolga végeztével aztán ment szunyókálni, nem foglalkozott már velem. Elképesztő belegondolni, hogy mi járhatott a kis fejében, hogy kifigyelje, mi emberek, hogyan oldjuk meg ezt a problémát.

 

Álomló

   A lépése könnyed volt. Csak úgy suhant a büszke, izabella fakó kanca rátermett lovasával a hátán. Kim összeszedetten tartotta a lovat, de akár elmondhatták volna a lóról is, hogy saját maga is tisztában áll a feladat jelentőségével. Sokan állták körbe a lovarda karámját, sok lovas. Többnyire kezdők. Mindannyian a tapasztalt oktatót, Kimet, és az istálló legjobb lovát, Éden-t nézte, akik a karámban bemutatták, mi is az igazi összhang ló és lovas között. Egyedül csak Pamela állt összepréselt ajkakkal, ökölbe szorított kézzel a karám legtávolibb csücske mellet, és egyre csak Édent csodálta. Éden ugyanis az ő lova volt egyszer. Még 5 éve kapta 9 éves szülinapjára az akkor szintén 5 éves lovat. Versenyzett is vele, sok-sok érmet be szerezve.....ám az edzője szerint Pamela még fiatal volt egy ilyen komoly lóhoz. Ezért a szülei eladták Édent annak az istállónak, ahol Pamela mindig is lovagolt. És ez volt a legnehezebb.... Látni, ahogyan más lovagolja szeretett lovát.

     Kim lepattant Éden nyergéből. -Na, ki a következő? Lássak végre egy összeszedett vágtát! - mosolygott a fiatalokra.         2 lány , Niki és Rea , egymást agyonnyomva jelentkezett Édenért. -Én! -visította Rea. -Nem, én!- nyafogta Niki.

-Nem! Ti ma már lovagoltatok! Legyen mondjuk....- nézett szét Kim a lányokon és fiúkon.

-.....legyen Pamela!

-Igen?- motyogta Pamela, aki még mindig azon rágódott, ami még múlt héten történt: eladták Édent.

-Lovagold Édent. A te lovad volt. Szerintem jó vagy egy vágtához hozzá. Még...

Pamela csodálkozott. - De hiszen te mondtad, hogy...hogy ne lovagoljam Édent! Mert még fiatal vagyok hozzá!  

-A szüleid nem csak ezért adták el. Hanem azért, mert már nem bírták anyagilag. Értsd meg! Ez mindenki számára fontos.

 

 Pamela sírni kezdett. Niki és Rea nevettek rajta. Ekkor váratlan dolog történt. Éden odasétált a karám széléhez. Pamela felnézett erre a karcsú, gyönyörű lóra. Átmászott könnyes szemmel a karámba, és felszállt Édenre. Éden ekkor vágtázni kezdett. Pamela pedig, mint egy zsák, lötyögött Éden nyergében. Erre a lova egyre lágyabban, kisimultabban vágtázott....

Pamela nem értette. Márcsak dacból, semmiféle lovaglótudását nem vetette be ahhoz, hogy  jól lovagoljon. És most tessék! Amilyen rosszul ült a nyeregben, Éden  olyan csodálatosan  vette a ritmusát.

 Pamela sírni kezdett az örömtől. Most felvette a ritmust, és az  összeszedettnél is összeszedettebben vágtáztak. Vettek egy oxert, egy magasakadályt, és egy vizesárkot. Éden mindent úgy vitt át, mintha mindig is ezt tette volna.

Kim, Rea, Niki, és a többi lány és fiú szájtátva bámulta őket.

-Én ilyet még nem láttam. Ennek a lánynak semmit, de semmit sem kell fejlődnie a lóhoz - döbbent le hangosan az istálló igazgatója, aki szintén látott mindent az ablakából, és kilépett a karámhoz - nem Pamelának kell fejlődnie Édenhez, mert Éden igazodott Pamelához.   

Kim is szájtátva bámulta a lovat és a lovast.

De Pamela és Éden semmit sem vett észre. Csak azt, hogy vágtáznak. Ugratnak. Lovagolnak.

 

Egy év után.

Pamela minden versenyt megnyert -immáron a saját lován. Ugyan a szülei nem akarták megvenni újra a lovat, de azért miután Pamela sok pénzt nyert a versenyeken, bértartásba megvették  Édent Pamelának. Azóta is ők a legjobb páros.

 Ha 10 év múlva, vagy kevesebb idő múlva versenyre mész, lehet, hogy találkozol velük -úgy mint Éden és Pamela- a legyőzhetetlenek.

 

Merlin a varázsló fekete vizsla története Merlin történetének ismert része egy rettentő fagyos januári vasárnapon indult. Szemtanúk szerint előző nap Érd külvárosában autóbalesete volt. Valahogyan az első éjszakát átvészelte, azonban további segítség nélkül bizonyos, hogy életét vesztette volna a mínusz 10 fokos újabb éjjelen.

Megmenekülését varázsló tehetségének köszönheti!

Történt ugyanis, hogy a két kutyámat a Népligetben sétáltattam. A liget közepén felvettem egy eldobott palackot, hogy a következő utamba kerülő szemetesbe továbbíthassam. A séta során sehol nem találtam szemetest a környéken. 4. sikertelen próbálkozásom után úgy döntöttem, ez a palack haza akar velem jönni. Majd otthon kidobom -gondoltam. Félúton bevillant a közelünkben található, de félre eső szelektív hulladékgyűjtő udvar. Arra kanyarodtam.

Merlin
Merlin
Merlin

Hát így találkoztunk mi ketten. Merlin és Én.

Merlin a kukák melletti kerítésnek támaszkodva várt engem. Tekintetünk azonnal találkozott. Mozdulatlansága, dermedtsége, furcsa tartása, fekete szeme némán ordított felém: -SEGÍTS! Egy pokróccal betakartam, csak állt és hálásan várt lehorgasztott fejjel. Elhaló nyögésekkel kísérve tűrte, hogy fájó törött csontjait végig tapogassam, majd kocsimba emelhessem. Rövidesen egy ügyeletes állatorvosi rendelőben tudtam hagyni őt, a Sirius Alapítvány kapcsolatainak segítségével.

Onnan két nappal később -kényszerből a városi gyepmesteri telepre került. Merlin folyamatosan a fejemben járt. Nem tudtuk elengedni egymást, így kihoztuk őt az Sajnos rövidesen kiderült, sérülése soha nem fog nyomtalanul helyrejönni műtét nélkül! Elindult hát a gyűjtés, egy bajba jutott, gazdátlan, kiszolgáltatott kutyáért, akinek egyre csökkenő esélyei voltak a teljes, szabad mozgás lehetőségére, hiszen súlyos combcsont és medencetörése volt. Fájdalmai egyre nőttek, minden helyzetváltoztatás kínozta. Minket is. Szerencsére néhány napon belül az anyagi források is rendelkezésünkre álltak -melyet az internetezők, a HLT és annak tagjai álltak- így rövidesen sor kerülhetett a műtétre. Ezt követően napról napra jobban lett, hamar beilleszkedett ideiglenes családjába, erősödött, lelkileg is helyre állt, tanulni kezdett.
Merlin
Merlin

Elindult az új gazdik keresése! A rengeteg hirdető plakát hatására egyszer csak jelentkezett "Ő". Az álomgazdipár! Merlin ismét varázsolt! Az első találkozás során azonnal kiderült, egymás számára: kutya és új gazdái kiválasztották egymást! "Ő AZ!"

Merlin próbaidős lett, s felszínre kerülő bohókás mégis határozott természetével végleg belopta magát új családja szívébe! Remek környezetbe és szerető otthonra talált!

Hosszú, boldog gazdis életet kívánok Neked, Merlin!

Sz.I.

 

A farkas, a róka, meg a nyúl   nagy barátságban voltak, erdőn mezőn mindig együtt sétáltak. Egyszer, amint jártak-kelnek, egy nagy ároknak a szélére érnek. Megegyeznek, hogy szép sorjában átugorják az árkot. Előre ment a róka s mondta:
- Rövid fülem, hosszú lábam, hosszú farkam, hopp, de nagy ez az árok!
Azzal nekiugrott, és szépen bele is esett az árokba.